OptiMiska

Dr. Rosenthal híres és sikeres kísérlete a várakozás beteljesüléséről:

Az év elején három tanárt behívattak az igazgatóhoz, aki a következőt mondta nekik: Megfigyeltük tanítási módszereiket, és arra a következtetésre jutottunk, hogy önök az iskola három legjobb tanárai. Kitüntetésként mindegyikük kap egy osztályt, amelyben a legtehetségesebb diákjaink vannak. Egy nemrég végzett IQ teszt alapján, válogattuk ki őket. Azt várjuk tőlük, hogy eredményeik 20-30 százalékkal javuljanak az előttük álló évben. De mivel nem akarjuk, hogy diszkriminációval vádoljanak, azt szeretnénk, ha mindez közöttünk maradna. Nem fogjuk elmondani a szülőknek, és önök se mondják el a diákoknak, hogy speciálisan összeválogatott osztályokról van szó.

A tanárok boldogok voltak. Minden tanár álma, hogy az osztálya csupa tehetséges gyerekből álljon. Lelkesen tértek vissza az osztályaikhoz. Az év során követték az osztályok teljesítményét, és figyelték a tanárok tevékenységét. Látható volt, hogy nagyobb lelkesedéssel végzik a munkájukat. Türelmesebbek voltak azokkal a diákokkal, akik kicsit nehezebben értették meg a dolgokat. Több időt fordítottak arra, hogy az órákon kívül is segítsék tanítványaikat. Ha a gyerekek valamit nehezebben értettek meg, a tanárok úgy gondolták, nem a tanítványokkal van baj, hanem a magyarázatukkal.

Az év végén a három osztály nem csupán az iskolában volt a legjobb, hanem az egész San Francisco-öböl környékének iskoláit tekintve is. 20-30 százalékkal javultak az eredmények, ahogy várták.

Amikor az eredmények ismertté váltak, az igazgató ismét behívatta a tanárokat. Gratulált nekik a csodálatos évhez. A tanárok megköszönték az igazgatónak, hogy lehetőséget adott nekik ilyen kiváló képességű gyerekek oktatására. Azt mondták, könnyű dolguk volt, mert okos diákjaik voltak, és sosem élvezték még ennyire a munkájukat

Az igazgató ezután elmondta, hogy mindez egy kísérlet része volt. A tanulók egyáltalán nem voltak kivételes képességűek. Találomra választották ki őket. Véletlenszerűen állították össze mind a három osztály tanulógárdáját. Többségük nagyon is átlagos képességű.

Persze, hogy nagy volt a döbbenet. Aztán megmagyarázták. Valószínű mindez azért lehetett, hiszen ők kiváló tanárok, kiváló munkát végeztek. Az igazgató ezek után azt is elmondta, hogy őket, a tanárokat is véletlenszerűen választották ki.

Vagyis mindent azonosnak lehetett venni a kísérletben, kivéve a várakozást. Az igazgató várakozásai a tanárokkal szemben egyértelmű és világos volt. Hiszen mondta, "Önök kiváló tanárok, és én azt várom Önöktől, hogy kiváló eredményeket érnek el a kiváló képességű diákjaikkal." A diákok nem ismerték a tanárok velük kapcsolatos elvárásaikat. Ám a tanárok úgy kezelték őket, mint akik kiváló képességűek, átlagon felül intelligensek, stb.

A várakozások alapja mindkét esetben hamis információ volt. Ám mindkét esetben a várakozások - mert hihető forrásból származtak- önmegvalósító jóslatként hatottak. Ez nagyon fontos.

A várakozásaink befolyása azzal arányos, milyen mértékben tartjuk hitelesnek a forrást. Minél inkább felnézünk a másikra, annál nagyobb hatása lesz az önmagunkkal szembeni elvárásokra.